magyar english

Földrajzi adottságok

A Közép-magyarországi régió, bár a legkisebb területtel (6919 km2) rendelkezik a magyarországi régiók közül, népessége ennek ellenére a legmagasabb, ma már közel 3 millió fő.

 A Közép-magyarországi régió földrajzilag igen változatos képet mutat, hiszen eltérő tájegységek (hegységek, dombságok, alföldek) határán terül el. Ezek találkozási pontjában található maga Budapest is, amely helyzeti energiáját kihasználva folyamatos és gyors növekedésű központ tudott lenni szinte minden történelmi korszakban, magával húzva tágabb környezetét is.

Ebben szerepe volt a Dunának is, amely nem csak közlekedési folyosóként működött, hanem a gázlói és szűkületei mentén átkelési pontok, kikötők is kialakultak. Az egyik legfontosabb csomópont Budapest jelenlegi belvárosi területein jött létre, amelyet a Budai várhegy megfelelő védelemmel is el tudott látni. Ma már 9 közúti és 2 vasúti hídon zajlik a közlekedés a fővárosban, míg a dunai tömegközlekedés agglomerációs szintű beindítása is napirendre került.

 

A Közép-magyarországi régió felszíne igen változatos. Az észak-nyugati és az északi területek a Dunántúli- és az Északi-középhegység részét képezik, ahol üledékes és vulkáni eredetű kőzetek egyaránt előfordulnak.

 A hegyvidéket vadban gazdag erdőségek borítják. Közülük is kiemelkedik a Pilisi Tájvédelmi Körzet a Pilisi Parkerdővel. Itt van a dunántúli országrész második legmagasabb pontja, a 757 méteres Pilis. A Pilis mellett a Dunazug-hegység tagjai a Gerecse, a Budai-hegység, a Tétényi-fennsík és a köztük elterülő dombságok, valamint medencék. Ezek a tájak együtt alkotják a Közép-magyarországi régió dunántúli részét. Ezen röghegységek közös tulajdonságai, hogy kivétel nélkül üledékes kőzetek alkotják őket (mészkő, dolomit, márga stb.), melyek hatására ma számos vízfolyással és barlanggal rendelkezik a környék. Egyedi módon még a főváros budai oldalát is keresztülszelik a mélyben a szebbnél-szebb, gyakran cseppkövekben is gazdag barlangrendszerek.

Szintén jelentős földrajzi egységként különül el a Börzsöny, (vulkáni szerkezetét tekintve ide kapcsolódik a Duna által leválasztott Visegrádi-hegység is) mely több mint 10 millió éves kőzetei (főként andezit) számos színesfémet rejtettek magukban. A hegység és a Régió legmagasabb pontja a938 métermagasságú Csóványos. A Börzsöny hatalmas területű erdőségei számottevő erdőgazdálkodásra adnak lehetőséget, azonban ennél is nagyobb jelentőségűek a turisztikai, és rekreációs tradíciók. Az egyedi mikroklímával rendelkező hegység a kiépült vendéglátó helyeivel nemcsak nyáron nyújt üdülési lehetőséget, hanem télen is, hiszen több helyszínen is lehetőség van a téli sportok űzésére (pl. Magas Tax, Nagy-Hideg-hegy). A hegység szinte egész területe nemzeti parki védelem alatt áll, a Duna-Ipoly Nemzeti Park része.

A Börzsönytől keletre található a Régiót éppen csak érintő Cserhát, amelynek változatos felszíne egyszerre épül fel különböző korú és összetételű vulkáni, valamint üledékes kőzetekből.

A Régió sajátos tájegysége a Gödöllői-dombság, amely ÉNy-DK-i lefutású egyre szelídülő lejtői a Cserháttól egészen Cegléd térségéig érnek. A Dombság érdekessége, hogy keletkezése az ős-Ipoly egykori hordaléklerakó tevékenységéhez köthető. A terület jelentős részét lefedi a Gödöllői Dombság Tájvédelmi Körzet.

 A Régió túlnyomó része az Alföldhöz tartozik, azonban az egyes kistájak földrajzi viszonyai meglehetősen változatosak, mozaikszerűen szinte az összes alföldi tájtípus megtalálható itt. Egyik ilyen klasszikus tájtípus a folyóvízi hordalékkúpok vidéke, amellyel a Régió több térségében találkozhatunk. Egyik jellegzetes és legnagyobb területet elfoglaló fajtája a homokvidék, amellyel nem csak a Kiskunság folytatásaként találkozhatunk egészen Pestig, illetve akár Vácig is, hanem a Tápió-vidéken is előbukkannak az egykori jelentősebb vízfolyások (Galga, Tápió) homokos hordalékai. Ide kapcsolódva említhető meg a Tápió környékének igen színes talajszerkezeti képe, hiszen a homokon kívül jellemzőek még a szikes talajok, illetve kis területen a jó termőképességű csernozjomok is. Az imént említett csernozjom a lösztakarós tájak jellegzetes talaja, amely megtalálható a Csepel-sziget környékén is (réti csernozjom). A Duna mellett gyengébb minőségű öntéstalajokkal találkozhatunk, amelyek az ártéri tájak jellegzetes talajai.

Természeti és turisztikai szempontból is kiemelkedő természeti érték az imént említett Csepel-sziget és azt keletről határoló Ráckevei (Soroksári) Duna-ág – a Ráckevei (Soroksári) Duna-ág Európa második legjelentősebb úszóláp-együtteseként van számon tartva a franciaországi Rhône-delta után.

 

A Régió alföldi területei társadalom-földrajzi szempontból is igen jellegzetes képet mutatnak. Jellemzői az évszázadok alatt várossokká vagy óriásfalvakká növő egykori mezőgazdasági profilú települések, a laza településszerkezetet biztosító közepes méretű falvak és a köztük fekvő tanyavilág. Ezt a képet az elmúlt évtizedek során módosította Budapest terjeszkedése és a hatására bekövetkező agglomerálódás, azonban az innen távolabb eső területek máig megőrizték sajátos mezővárosi karakterüket.

A Régió ásványkincsekben szegény – kivéve: mészkő, építési homok és kavics –, talajának termőképessége és a csapadékviszonyok nem előnyösek a mezőgazdaság számára. Kedvezőek viszont Közép-Magyarország idegenforgalmi adottságai: Budapest történelmi épületei, gyógyvizei, a Dunakanyar partjai és szigetei igen nagy turisztikai vonzerőt jelentenek.

A régiót kettészeli a Duna. Itt található a folyó magyarországi szakaszának egynegyede, mintegy100 km. Túlnyomórészt síksági területeken folyik, a Régió területére esik azonban legszebb magyarországi része, a Visegrádi-áttörés. Váctól már kis esésű a Duna (7 cm/km), ennek következtében szigeteket és zátonyokat épít, melynek legjelentősebb bizonyítékai a Szentendrei-, az Óbudai-, a Margit- és a Csepel-sziget.

A Duna vizének hasznosítása sokrétű. Kiemelkedő jelentőségű ivóvízbázis, vízforrás az ipar számára, fontos szerepet tölt be a szállításban, és nem utolsó sorban széleskörű lehetőséget kínál a vízi sportokat kedvelőknek és a pihenni, üdülni vágyóknak. A Régió további nagyobb folyói a Dunába ömlő Ipoly, valamint a Tisza vízgyűjtőjében a Galga és a Tápió. A vízfolyásokkal ellentétben, a régió tavakban rendkívül szegény, említést érdemlő természetes tó nincs. A mesterséges tavak elsősorban tározó- és bányatavak.

 

A Régió éghajlata – az országéhoz hasonlóan – alapvetően kontinentális, amelyet alapvetően három hatás befolyásol. Nyugat felől az óceáni éghajlat szerepe, leginkább a sok csapadékban és az enyhe télben mutatkozik meg. Délnyugat felől a mediterrán hatások azok, melyek a hőmérsékleti viszonyokat befolyásolják, hiszen melegebb nyarat okozhatnak, míg kelet felől a kontinentális hatásokat erősítő légmozgások szélsőségesebbé tehetik az időjárást, például nagy hőingást és kevés csapadékot okozhatnak. Csapadék tekintetében már a Régión belül is jelentős eltéréseket figyelhetünk meg, hiszen míg a délebbi, alföldi területeken csupán 5-600 mmaz évi átlagos csapadékmennyiség, addig a Börzsönyben és a Pilisben ez800 mmfelé kúszik. A térségben a jellemző szélirány Ny-ÉNy-i, melyet Budapest környékén felerősítenek a Dunazug-hegység jellemzően ÉNy-DK-i csapásirányú vonulatai. Ezek miatt is, jelentősek az egyes árkokban (pl. Pilisvörösvári-árok) létrejövő szélcsatornák, melyek a főváros levegőtisztaságában is nagy szerepet játszanak. Az évi napsütéses órák száma a Régióban északról-délre haladva 1800-ról 2000 fölé nő.

A Közép-magyarországi régió növény és állatvilága igen változatos képet mutat. A vidék alapvető karakterét a kultúrtájak adják, azon belül is az urbánus terek, és a mezőgazdasági művelésbe vett területek. Az alföldi kistérségekben megtalálhatóak a szikes pusztaságok, az erdős sztyeppek, illetve a homokos területeken ősborókások, de sok helyen átvették a meghatározó szerepet a telepített erdők (akác, fenyő). A hegyvidéki és ártéri övezetekben természetes (tölgy, puhafás) erdőségek is megtalálhatók találhatók. A dombsági és hegyvidéki területek jellemző növényzete a cser és a tölgy, amelyet csak ritkán vált fel kisebb foltokban bükkös esetleg fenyves.

A Régió állatvilága is igen színes, amelyet a tájak különbözősége is okoz. Természetesen a kisebb méretű és fejlettségű állatfajok (gerinctelenek, ízeltlábúak, halak és kétéltűek) nagy fajgazdagságot mutatnak. A hüllők között azonban már olyan sajátos egyedek is megtalálhatóak, mint a hegységekben élő pannon gyík, vagy az Alföldön őshonos keresztes vipera. Az itt élő madárvilág jelentős egyedei például a fülesbagoly, az egerészölyv, a vörös vércse vagy a kék galamb. Az emlősök között már igazi nagyvadakkal is találkozhatunk, például őzzel, gímszarvassal, muflonnal, vagy vaddisznóval.

Új Széchenyi Terv
2017. március
H K Sze Cs P Szo V
    1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31    
Kapcsolat
1146 Budapest,
Hermina út 17.
Tel.: központ (36-1) 471-8955
Tel.: ügyfélszolg. (36-1) 471-8959
Fax: (36-1) 471-8975
E-mail: proregio@proregio.hu
email print